Március 12-én 19.00 órától új oldaláról ismerheti meg a közönség Horgas Eszter fuvolaművészt. Az est első felében vele beszélgetünk, majd növendékei adnak rendhagyó koncertet az Óbudai Kulturális Központ színpadán.
– A művész és a tanár számára is komoly elismerés, ha példaképnek tekintik, s mindkettőnek nagy öröm, ha a tanítvány túlszárnyalja mesterét. Gondolom, ezt így érzed te is, ezért nem lépsz velük fel, hogy ne vond el a figyelmet az ő produkciójukról?
– Jól gondolod. Mindig is fontos volt az életemben, hogy lehetőséghez jussanak az igazán tehetséges fiatalok. Ez nem csak küldetés nálam, hanem kötelesség is, hiszen magam is sokat köszönhetek az önzetlen mentoraimnak, akik emberileg és szakmailag is segítettek abban, hogy megvalósulhassanak az álmaim. S ez igaz a szüleimre is, akik sosem nyirbálták a szárnyaimat, sőt, inkább arra tanítottak, hogy merjek álmodni, s legyen bennem kitartás és hit, hogy az álmok valóra válhassanak. Tőlük tanultam meg azt is, hogy nem elég, ha csak a hangszeres tudásomat csiszolom, mert a színpadi lét ennél jóval összetettebb. Az én felelősségem az is, hogy ne csak a játékommal, hanem a megjelenésemmel, mozgásommal is arra törekedjek, hogy tökéletes legyen a varázslat a nézőtéren.
– A tehetségkutató zsűrijében meglehetősen szigorú voltál.
– Inkább csak realista. Amikor valakiből hiányzik a szikra, az a bizonyos plusz, ami az átlag fölé emeli, akkor kár hamis reményeket ébreszteni benne. Egy kezdőnek nem kell tökéletesnek lenni, de fontos, hogy vegye komolyan azt, amit csinál, s hogy érezzük benne a tehetséget, s azt is, hogy a céljai érdekében képes az áldozatos munkára, lemondásra.
– Mióta foglalkozol tanítással?
– Húsz éve tanítok a Weiner Leó Zeneművészeti Szakiskolában és nagy öröm számomra, hogy a színpadi sikerek mellett megadatott nekem, hogy tehetséges gyerekeket fedezhessek fel, taníthassak és átadhassam nekik a saját tudásomat, tapasztalatomat, szemléletemet. Mint ahogy boldoggá tesz az is, hogy a Vukán örökség jóvoltából létrejöhetett a Partitúra Összművészeti Kurzus, ahol minden évben tehetséges fiatalok juthatnak képzéshez, lehetőséghez, s ezzel az örökhagyó és jómagam is nemes ügyet szolgálunk. A beszélgetésünk után a közönség is megítélheti, nem érdemtelenül kaptak lehetőséget ezek a fiatalok, s mi a kurzust oktató kollégáimmal kihúzhatjuk magunkat, hogy a tudásunkat olyan reménységek vihetik tovább, akik rászolgáltak a figyelemre, törődésre.
Remélem a műsor mindkét fele tetszést arat majd, s a mi beszélgetésünk jó előszava lesz a fiatalok előadásának, amelyre szeretettel várunk minden érdeklődőt.
