Hónap: 2020 február

Tisztelt Pályázó!

A korona vírus okozta járványhelyzet miatt a Békásmegyeri Közösségi Ház által meghirdetett „Óbuda 6 x 7 képben” című fotó pályázat határozatlan időre elhalasztásra kerül.
Ilyetén a pályázati képek beadása is későbbre tolódik. Az újabb beadási dátumról később tudjuk majd tájékoztatni Önöket.
További jó fotózást és élménygyűjtést kívánunk mindenkinek.

Békásmegyeri Közösségi Ház

ÓBUDA 6 x 7 KÉPBEN  FOTÓPÁLYÁZAT
Békásmegyeri közösségi fotókiállítás
A kiállítás helyszíne a Békásmegyeri Közösségi Ház külső homlokzata.

PÁLYÁZATI KIÍRÁS

Az Óbudai Kulturális Központ, Békásmegyeri Közösségi Háza a 2019-ben elkezdett Homlokzat kiállítását 2020-ban is folytatja. Idén első alkalommal hirdeti meg fotópályázatát, „Óbuda 6 x 7 képben” címmel.

A PÁLYÁZAT ÉS A KIÁLLÍTÁS CÉLJA

Az „Óbuda 6 x 7 képben” című fotópályázat arra tesz kísérletet, miként tudják a képben, fotóban látó, gondolkodó lakótársaink megfogalmazni azt, ami egy-egy képben megfogalmazhatatlan.

Nagyon sok olyan élménnyel, helyzettel találkozunk, amikor az adott látvány, az éppen elénk táruló vizuális élmény sokkal többet sejtet, mint ami épp ott, épp akkor megjelenik előttünk. Ezek általában elgondolkodtatnak bennünket, ha van időnk, akkor szárnyalni kezd a képzeletünk és kutatja, keresi a történetet. Mert története mindennek van.

Története van az embernek, a fának, a virágnak, a kutyának, a cicának, az utcának és a térnek, az egész környezetünknek.

Pályázatunk elnevezése utal arra, hogy ebben az esetben egy történet több képen ábrázolt elmesélésére kérjük a pályázókat.

Az adott történetet 7 képben kell elmondani, amelyek ilyetén egy sorozatot eredményeznek.

A pályázatunk nevében levő 6-os szám pedig a Közösségi Ház két oldalán lévő homlokzatunkon vízszintesen elhelyezhető képsorozatok számára utal. Összesen 6 pályázó képsorozatát tudjuk majd kiállítani.

A pályázat nyitott, nyilvános, azon minden III. kerületi lakos, foglalkozástól, életkortól függetlenül részt vehet, hivatásos és amatőr fotósok is egyénileg nevezhetnek. A pályázati kiírás a www.kulturkozpont.hu honlapon található. A zsűri által kiállításra kiválasztott képek nagyítását a kiíró fél – a nyomtatásra alkalmas nagyméretű digitális fájlok alapján – vállalja

A pályázat során díjazásra nem kerül sor. A „díj” maga a megjelenés.

A kiállított képek a Békásmegyeri Közösségi Ház tulajdonában maradnak, a későbbi kiállításuk jogának fenntartásával.

A ZSŰRI TAGJAI

A Békásmegyeri Közösségi Ház munkatársai.

A zsűri az összes beküldött képet értékeli, s ezek közül választja ki a kiállításra kerülő 42 darab fényképet. A zsűri döntése ellen fellebbezésnek helye nincs.

 

PÁLYÁZATI FELTÉTELEK

Szerzőnként maximum egy, 7 darab képből álló digitális felvétel-sorozat küldhető be JPG formátumban. A képeket (a nagy terjedelmük miatt) egyesével, külön-külön e-mailben kell beküldeni. A képeket a sorozatban elfoglalt helyüket megjelölő sorszámmal (1.-7.-ig) kell ellátni.

A pályázó vállalja, hogy a digitális fájlokat obuda6x7kepben@kulturkozpont.hu email címre elküldi. Továbbá vállalja, hogy a képek mellé egyidejűleg csatolja a képsorozat címét, a pályázó nevét, lakcímét és telefonos elérhetőségét.

A digitális kép-file mérete minimum: 5 MB, maximum 10 MB lehet. A valós méretében (112×112 cm) pedig minimum 100 DPI legyen.

A képsorozat elnevezése: maximum. 20 karakter

A kiállításra kerülő kép négyzet alakú, nagysága 112×112 cm, ezért a képek készítésénél a négyzet alakú komponálást kérjük figyelembe venni.

A pályázó hozzájárul ahhoz, hogy a kiállító, vagy az általa megbízott harmadik személy a fotókat a felhasználáshoz szabadon szerkesztheti, vághatja, és a Békásmegyeri Közösségi Ház külső homlokzatán tetszése szerint elhelyezheti, több alkalommal kiállíthatja.

A pályázók a kép beadásával tudomásul veszik a pályázati feltételeket, s hozzájárulnak, hogy a kiállításba beválogatott képeik az óbudai sajtótermékekben és a későbbi óbudai szabadtéri helyszíneken megvalósítandó kiállításokon megjelenjenek.

A pályázó vállalja, hogy a fényképének kiállítása előtt, a www.kulturkozpont.hu honlapról letölthető – „Megállapodás fotó kiállításra” elnevezésű – megállapodást megköti az Óbudai Kulturális Központtal. Ezzel a szerződéssel vállalja a felelősséget, az általa készített fotókon esetleg szereplő személyek belegyezésére vonatkozóan, a kiállításon és az esetleges sajtó- anyagokban való megjelenéshez.

A pályázó vállalja, hogy a képekkel együtt elküldi az („Megállapodás fotó kiállításra”) általa aláírt megállapodást.

PÁLYÁZATI NAPTÁR

A pályázat meghirdetése: 2020. február 1.

A digitális felvételek elküldésének kezdete: 2020. május 1. 00:00 órától 2020. május 15. 24.00 óráig lehetséges. Kérünk mindenkit, hogy képe elküldését ne hagyja az utolsó nap utolsó órájára!

A kiállítás 2020. június elejétől 2020. szeptember végéig látható.

SZERZŐI JOGI KÉRDÉSEK

A pályázatra beküldött valamennyi kép a szerzői jogvédelem hatálya alá tartozik. Kizárólag a beadó által készített, annak valamennyi, jogszabályokban meghatározott kritériumának megfelelő kép szerepelhet a pályázaton. A pályázaton résztvevők a képeik beküldésével hozzájárulnak azok kiállításához, illetve annak PR-marketing célú, online-offline felhasználásához, valamint a pályázat archívumában való térítésmentes megtartásához, későbbi felhasználásához. Ezek mellett hozzájárul, hogy a kiállításra került kép digitális fájl állománya az Óbuda-Békásmegyer Önkormányzat által működtetett, Óbudai Múzeumban kerüljön elhelyezésre, a szerzők jogainak fenntartásával.

 

LETÖLTHETŐ:

Megállapodás fotó kiállításra.doc

Pályázati kiírás Óbuda 6 x 7 képben.doc

 

A Kiskalász Zenekar interaktív mókára hívja rajongóit.

A zenekar kizárólag saját maga által megzenésített verseket játszik és egyedi hangzásvilágával hamar a családok kedvence lett. Eddig megjelent 5 lemezükből 3 lemezen Bartos Erika dalba öntött versei hallhatók. A rajongásig imádott Bogyó és Babóca és az Anna, Peti és Gergő könyvsorozatok írójának versei nem kevésbé kedvesek és szerethetők, mint a fenti sorozatok. A zenekar másik két lemezén saját dalok szerepelnek.

Aki ismeri a Kiskalász repertoárját, nem fog csalódni, hiszen az elmúlt év nagy kedvenceit gyűjtötték csokorba a születésnapi koncerthez a zenészek. Aki még nem hallotta ezeket a dalokat, most jó alkalom nyílik rá, hogy megismerje és megszeresse a teljes repertoárt. A lemezek száma is mutatja, hogy rendkívül aktív csapatról van szó, minden koncerten szeretik felszántani a színpadot. Persze nem szó szerint kell érteni, hanem úgy, hogy lendületes bulira számíthat, aki eljön a szülinapra. A program 60 perce alatt sok kedves dal csendül fel, és szükség lesz a táncos cipellőkre is, úgyhogy azok ne maradjanak otthon. A zenekar azt kéri, hogy senki ne fogja vissza magát, és a szüleit se! Mindenkit vár a mulatság!

A bulimeghívó február 16-án 10 órára a szól az Óbudai Kulturális Központba. A vendégvárók a zenekar tagjai: Varga Bori – ének, szaxofonok, furulyák; Sántha Gábor – ének, akusztikus gitár; Boros Attila – akusztikus basszusgitár; Mogyoró Kornél – ütőhangszerek, csörgők-zörgők

Az előadás helyjegyes, jegyváltás kétéves kortól. Jegyek válthatók online a www.kulturkozpont.hu oldalon és személyesen az információs pultban.

 

Pörgős szoknyák, pomádés sérók és szenvedélyes szerelmek! Különleges időutazásra várja vendégeit a Csillaghegyi Közösségi Ház Zenél a mozi sorozatában. A legendás rockabilly korszakot idézik meg, szokás szerint egy filmmel és utána egy fergeteges koncerttel.

A rockabilly az egyik legkorábbi és legmeghatározóbb rock ‘n’ roll zenei műfaj, amely az 1950-es évek Amerikájában kelt életre, és  eredeti megalkotója, Elvis Presley uralta. Megjelenése jelentős befolyással volt a későbbi rockzenére és popkultúrára is. A 70-es évek végén és a 80-as évek elején a rockabilly feltámadt, és a mai napig megmaradt különleges szubkultúraként. E zene hallatán nincs az a láb, mely ne mozdulna ütemre, tempója és hangulata ellenállhatatlan.

Jerry Lee Lewis, Roy Orbison, Johnny Cash, Buddy Holly voltak Elvis után a műfaj felejthetetlen képviselői. Magyarországon a korszak újraéledése idején, a 80-as években Komár László, Fenyő Miklós és a Hungaria  zenekar vitték a műfajt, majd a 2000-es években a Mystery Gang népszerűsítette a szubkultúrát. Annak ellenére, hogy ez a stílus rétegzenének számít, több fesztiválja is van Magyarországon, pl. Los AnGyenes, Pick Up Drive romhányi amerikai autó és rockabilly fesztivál.

A rockabilly műfajnak a ruha és hajviselet fontos részévé vált. Az Egyesült Királyságban leginkább a Teddy boy kinézetet preferálják, amíg az Egyesült Államokban főleg a greaser kinézet van divatban. Mindkét öltözködési stílusra jellemző a barkó, a szűk felhajtott szárú farmernadrág, a vastag talpú creeper cipő, különböző övcsatok, és az Elvis frizura, amelyet a waxhoz hasonló krémszerű pomádéval fésülnek be. A motoros bőrdzsekinek a hőskokrban gyakorlati haszna is volt, mert a greaserek gyakran motoroztak. Kedvenc szórakozásuk volt egy bizonyos táv oda-vissza megtétele, mielőtt lefutna az általuk választott szám a zenegépben.

Jókislányoknak a bőszoknyás ruha és a tűsarkú cipő a kívánt rockabilly viselet. A tűsarkút kiválthatja a balerina cipő is, ami jó hír azoknak, akik járni sem nagyon tudnak a magassarkú cipőben, nemhogy táncolni! A rosszlány stílus szűk farmert, tornacipőt kíván és persze mindkét stílusnál elengedhetetlen az ellenállhatatlanul lengedező lófarok.

Február 29-én 18.00 órakor az est első részében vetített filmben, a legendás és feledhetetlen Cry-babyben meg is csodálhatjuk a rockabilly stílusjegyeket, és ezt nem más fogja megmutatni, mint a nők bálványa, Johnny Depp. Az 1990-ben bemutatott musical-vígjáték főszereplője Wade „Cry-Baby” Walker a leghidegebb, legkeményebb fickó a baltimore-i középiskolában. Képes arra, hogy egyetlen könnycseppet görgessen végig az arcán, és ezzel minden lányt meg tud őrjíteni, különösen Alison Vernon-Williamst. A gyönyörű és gazdag lány hamarosan Cry Baby rocker-bandájához csapódik és máris magáénak érzi a rockabilly zenét és életstílust

A kultfilmet aki már látta, biztosan boldogan újra megnézi, aki pedig még nem látta, annak itt az idő, hogy bepótolja a hiányosságot. És ha már a mozival hangulatba jöttünk, akkor rádob még az estére a Sonny and his Wild Cows egy fergeteges rockabilly koncerttel. Long Tall Sonny azaz Mr. Rhythm-and-blues Európa legfigyelemreméltóbb autentikus rhythm-and-blues énekese, gitárosa, aki a műfaj eredeti, 40-es, 50-es évekbeli formáját népszerűsíti. 1998 óta játszik színpadon. 2000-től négy éven keresztül Charming Marty szájharmonikással adtak nagysikerű koncerteket. 2002-ben alakult saját zenekara Sonny and his Wild Cows és azóta is töretlen lelkesedéssel táncoltatják meg a műfaj kedvelőit.

Jegyek válthatók előzetesen honlapunkon, vagy a jegy.hu oldalon, illetve személyesen a Csillaghegyi Közösségi Házban.

 

 

 

A Vásárhelyi Őszi Tárlat díjazott művészei
Óbudai Kulturális Központ – 2020. február 14 – március 6.

A Vásárhelyi Őszi Tárlatot 66 éve rendezik meg, minden év októberében. A 200 alkotást felvonultató hatalmas országos tárlat ezzel a legrégebbi magyarországi kiállítássorozattá vált. Nemcsak múltja, hanem jelenlegi kiemelt szerepe és jelentős díjai is komoly figyelmet és népszerűséget hoztak számára a kortárs képzőművészek részéről. 2019-ben 700 alkotás érkezett be előzetesen, ezekből a zsűri 129 művész 192 munkáját választotta és állította ki, közülük pedig 21 művészt emelt ki, és jutalmazta alkotásukat egy-egy díjjal.

Az Óbudai Kulturális Központ és a hódmezővásárhelyi Tornyai Múzeum közös projektje azoknak az alkotásait hozta el Óbudára, akik díjat nyertek a Vásárhelyi Őszi Tárlaton, és egy önálló kiállítás keretében mutatja be a műveket a budapesti közönségnek.

A Vásárhelyi Őszi Tárlat évtizedeken keresztül alapvetően a realista és figurális képzőművészet kiállítássorozata volt. Mára azonban megszűnni látszik ez a stilisztikai megközelítés, és egy sokkal nyitottabb, a hazai kortárs trendek és művészgenerációk széles skáláját felsorakoztató képzőművészeti seregszemlévé vált. Az élő klasszikusoktól a hazai képzőművészet aktív tagjain keresztül a frissen végzett fiatalokig, a hiperrealizmustól a lírai és vad expresszión át a neoavantgardig terjed a skála.  Ennek következtében természetesen az Óbudai Kulturális Központban látható kiállítás sem mutat egységes képet, nincs közös tematikája vagy egy olyan művészetelméleti gondolat, amely mentén haladna, ugyanakkor mégis egy sajátos értékrendet képvisel, hiszen a Vásárhelyi Őszi Tárlat továbbra is a hagyományos művészeti eszközökkel dolgozó irányokat, a táblaképfestészetet, az autonóm képgrafika és a körplasztika műfajait preferálja. A díjazásban is e műfajok támogatásának szándéka érzékelhető, a díjazott alkotások nagy része is ezt a szemléletet reprezentálja.

A kiállításon látható a hazai olajfestészet középgenerációjának három neves, Munkácsy-díjas nagy alakja: Verebes György, a magyar festészet napja elnökének, a szolnoki művésztelep vezetőjének Szentély című alkotása, Szurcsik Józsefnek, az MKE képgrafikai tanszék-vezetőjének Terra Tortura II. c. munkája és Kósa Jánosnak, az MKE festő docensének a Művészettörténet c. festménye. (A három művész – egyébként – az óbudai T-Art Gyűjteménynek is tagja.)

A fiatalabb, de érett festőművészek közül a Sensaria csoport két alkotójától is szerepel egy-egy mű. Szabó Ábel legújabb, tőle szokatlanul intenzív színhatású, szaúd-arábiai tanulmányútjából táplálkozó munkája, amelyen az arab vidék kietlenségének és gazdagságának különleges élményanyaga keveredik. Lőrincz Tamástól egy korábban nem ismert, erőteljes, vad érzékiségű régi-új alkotás látható, Nádas Alexandrától pedig az egészen más jellegű, a festészet és képgrafika szemléletét egyesítő lírai finomságú, a legszemélyesebb élményből kiinduló nőiséget megjelenítő Madonna című alkotás.

A kiállított művészeknek több mint a fele 40 év alatti fiatal alkotó, az Őszi Tárlat szemléletében tehát mostanra egyértelműen tapasztalható a fiatal művészek támogatásának szándéka is.

A legfiatalabb alkotók közé tartozik például Jagicza Patricia, aki két fiatal művésznő fejét ábrázolja vészjósló hangvételű páros portréján. A hagyományos portré és csendélet műfaját egyesítő, tűéles tárgyábrázolói pontossággal festett képek ezek, mégis élő arcok. Kárándi Mónika egy hagyományos témát, Vénusz kagylóját dolgozza fel, ám képén a szépség befogadásának szimbolikájával rendelkező formából tüskés, szúró motívumok születnek. Kecső Endre 2017-es diplomamunkáinak egy darabja is látható. A sorozaton Kecső Endre az antik mitológia emberi oldalának szatirikus megközelítését adja, képein barokkos puttók megkötözött szoborszerű torzóalakokat hurcolnak, ám az itt látható Puttók és a csaj című munka az élő, lüktető hús, és nem utolsó sorban a festészet expresszív szenvedélyéről is szól.

A Vásárhelyi Őszi Tárlat külön missziója a tradicionális képgrafika-művészet támogatása, így a műfaj neves képviselőinek elismerése − mint 2019-ben Kéri Imréé, aki a Rékassy Csaba-díjat nyerte − illetve pozitív visszajelzés a műfajjal kitartóan foglalkozó középgeneráció és a fiatal alkotók felé. A díjazott munkák között szerepel Madácsy István konstruktivista tisztaságot és valamiféle időtlen és tértelen szakrális mélységet megjelenítő Fekete lyuk c. szitanyomat-sorozatának egy darabja; vagy az egyedi rajzművészet kategóriájába tartozó szociális érzékenységű Veszteglés című munka Bányai Annától. Egymás mellé került két frissen végzett grafikus műve: Sipos Boglárkának a fametszettechnika lehetőségeinek határait végsőkig feszegető, hatalmas méretű, virtuóz nyomata, valamint a grafika és a festészet műfaját ötvöző Kármán Dániel szintén nagyméretű, különleges technikai megoldású alkotása, amely a grafikai foltmaratott alumíniumdúcot mint festményhordozót értelmezi.

Külön térben találjuk a szobrászati alkotásokat, melyek közül kiemelkedik az idősebb generáció alkotójának, Fekete Lászlónak különleges, hulladékkupacot idéző tisztán kerámia-szobra, ami az egész fogyasztói társadalom és a környezettudatosság álságos együttélésnek állít görbe tükröt. Munkáján gépalkatrészek, kerámiagiccsek, Disney-plakátok, műanyag gyerekjátékok és neves márkajelzések megolvasztottnak tűnő formái köszönnek vissza az egymásra ragasztott, gyűrt, hajlított kerámiacsíkok között.

A fiatal művészek közül Kotormán Ábel munkája képviseli a hagyományos emberábrázolás tradícióját, miközben alkotásában benne van a készen kapott tárgy használatának és a konceptuális gondolkodásnak az alkotói folyamat folytonosságára törekvő, a kivitelezés tökéletességének kizárólagosságát tagadó szemléletmódja is.

Paráda Zoltán és Drabik Tamás  2018-ban végzett a Képzőművészeti Egyetemen szobrászként. Miközben Paráda Zoltán Lefelé című, realizmusból kiinduló, hófehérré csiszolt szobrában ott a donatellói gyengédségű klasszikus lapos-plasztika hatása és mesterségbeli tudásának hagyománya, Drabik Tamás Csillagszemű című, mégis zord szörnyet formáló munkája a vas rideg keménységét és megmunkálásának maszkulin jellegét képviseli a tárlaton.

……

Mindezek mellett ugyanakkor egy országos igényű képzőművészeti tárlat ma már nem zárkózhat el a magyar képzőművészet történetében vagy múltjában tapasztalható, bár egymásnak sokszor gyökeresen ellentmondó irányzatok és médiumok közötti diskurzustól, hiszen ezek a fiatal alkotók művészetében szintézisbe forrni látszanak. Ez a nyitás már tapasztalható volt 2018-ban, a sok év után újra kiállító, a Nemzet Művésze és Kossuth-díjjal kitüntetett Ilona Keserü Ilona visszatérésében is, aki 2019-ben a város életműdíját nyerte el, és most Óbudán is szerepel Erőtér című munkájával.

És ez a párbeszéd köszön vissza a fődíjas és a Fiatal Festők Nívódíját elnyert művészek alkotásainak kiválasztásában is. Szabó Klára Petra fődíjas munkájának témája a történelmi változások művészetre gyakorolt hatása, s a teoretikus és esztétikai ítéletek változásának problematikája, melyet egy hőérzékelő festék használatával fejez ki.  2019-ben az MKE festő szakán végzett Gresa Márton A szimulákrum c. alkotása pedig, mely egyben a kiállítás meghívójának is hívóképe lett, a modern képalkotási technikák hitelességének kérdését járja körül a különböző technikák szimultán alkalmazásával.

Garami Gréta
művészettörténész

 

 

 

Óbuda testvérvárosi kapcsolata révén Hargita megyéből érkező Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes 2020. január 17-én Góbé farsang című előadását hozta el az Óbudai Kulturális Központba. A farsangi népszokás ünnepkörét, a színpadon bemutatásra került előadást kerületünk iskolás diákjai számára tartották meg. Az Óbudai Kulturális Központba érkező fiatalok nagyon izgatottan várták az előadást. Találgatták, hogy vajon milyen jelmezek is lesznek? Biztos, lesznek busó álarcok, és biztos lesznek kereplők. Miközben tanakodtak, kinyíltak a nézőtér ajtajai, a diákok pedig elfoglalták helyüket a nézőtéren. A publikumot és a néptáncegyüttest Lőrincz Edina ügyvezető asszony köszöntötte, aki örömét fejezte ki, hogy ez a remek előadás bemutatásra kerül az intézmény színpadán.

A Góbé farsang a téli ünnepkör bensőséges adventi szakaszát váltja fel a farsangi tombolás által. Ekkor – vízkereszt után – a világ tótágast áll, minden és mindenki átlényegül vagy kivetkőzik önmagából megidézve a kigúnyolásra, kifigurázásra érdemes jelenségeket. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Góbé farsang című előadása bőven merít a néphagyomány téli szokásaiból, és saját szájíze szerint fűszerezve azokat kívánja bemutatni.
A nézők átélhették a farsangi népszokások minden finomságát. A diákok olyannyira együtt lélegeztek az előadással, hogy vastapssal ,,jutalmazták” a szereplőket, akik nem is tudták egyből folytatni a történetet. Hangos nevetés járta át a San Marco utcai épület színháztermét, amellett, hogy a tanuló ifjúság szájtátva nézte végig az előadást. Az önfeledt szórakozást kellő mértékben megfűszerezte az előadás kiemelkedő színvonala, amely a jelmezek minőségében, valamint a darab dramaturgiájában mutatkozott meg, elévülhetetlen érdemeket adva a szereplőknek.

Az előadás végeztével mosolygós, boldog fiatalok töltötték meg az aulát, ahol egymás szavába vágva újraélték az előadás pillanatait, újra harsány nevetésben törtek ki, egy-egy jelenet említése kapcsán. Az őket kísérő pedagógusok fantasztikus élményként emlegették az Óbudai Kulturális Központban töltött hetven percet. Nagyon szerencsésnek mondták magukat, hogy egy ilyen kulturális különlegességnek lehettek részesei.

A 2020. február 17-i délelőtt nem csak az önfeledt kikapcsolódást nyújtotta a jelenlévők számára, hanem tradicionális néphagyományokra épülő kulturális értékek átörökítését volt hivatva közvetíteni.

A múló idő jövőképei
Wellisch Tehel Judit kiállítása
Nagy T. Katalin

A valóságos és a művészi útkeresés párhuzamosan futott. Juditra kezdetben az absztrakt expresszionizmus tett mély benyomást, képei feszültséggel teli érzelmeket tolmácsolnak, organikus motívumai sokszor húscafatokra emlékeztetnek. Máskor egyértelműen figurális elemek, emberi végtagok vagy különböző fragmentumok jelentek meg a képein. Ez az egyensúlyozás a figurativitás és az absztrakció határán végül a hetvenes évek elején a figuratív ábrázolás felé mozdult el, emberi testrészek, anatómiai részletek foglalták el festményeit.
A gyermekkor, a szülői ház az első útravaló, melyet magunkkal viszünk. Wellisch Judit 1931-ben született Budapesten elsőként, később egy húggal és egy öccsel gyarapodott a család. Juditot a jóhírű és patinás múltú Angol Kisasszonyok iskolájába íratták, apácák tanították, annak ellenére vagy amellett, hogy édesapja zsidó származású volt. A háború alatt sok gyermeket rejtegetett és mentett meg az iskola, Judit és családja pincékben vándorolva élte túl a vészterhes időket.

Már kiskorától érdekelte a rajz, az apácák engedélyével el is járt rajzot tanulni. Többek között részt vett a Gráber Margit vezette szabadiskolában zajló kurzusokon is. Az érettségi után az Iparművészeti Főiskola belsőépítész-bútortervező szakára jelentkezett, ahova szerencséjére nem vették fel. Azért szerencséjére, mert ma már látjuk, hogy Judit vérbeli festő, nem lett volna neki való ez a tevékenység. Az már csak a sors különös játéka, hogy miután végül úgy döntött, hogy művészettörténetet fog tanulni, és diplomás művészettörténész lett, meghívták tanítani az Iparművészeti Főiskolára. Amúgy nem adta fel, festő akart lenni, s miután megtartotta az óráját, beült rajzolni a diákok közé mint vendéghallgató.

Wellisch Tehel Judit: Kéklő várostöredékek 1., 1990, olaj, farost, 122×90 cm / Fotó: Kocsis László Zoltán

Az ötvenes évek első felében, hogy megéljen, egy ideig az Állami Operaházban egy maszkmester mellett dolgozott. Ez érdekes életrajzi motívum, hiszen későbbi művészetében a kőmaszk sokszor felbukkan. Az épületeken megjelenő figurák, a Gorgó-fejek megfagyott mimikája talán az operaházi élményeket is felidézték benne. Sokféle munkát vállalt, tárlatokat vezetett például az Országházban elsősorban vidéki csoportoknak, egyszerű embereknek, akik számára nagy élményt jelentett belépni és betekinteni az ország leghíresebb szimbólumába, a Parlamentbe. Ezekből az előadásokból kis könyv is született 1956-ban Az Országház címmel, melyet Tőkeiné Egry Margit művészettörténésszel közösen írtak.

Közben Judit férjhez ment Tehel Péter művészettörténészhez, egyik házassági tanújuk barátjuk, Frank János művészettörténész lett. 1955-ben végre szülei lakásából saját lakásba költözhettek, mely az V. kerületi Molnár utcában volt. A közelben lakott Korniss Dezső, akivel jó barátságot ápoltak, de a baráti körhöz tartozott Németh Lajos művészettörténész és Bálint Endre festőművész is. Tehel Péter a Fészek Klub könyvtárában dolgozott, lelkes híve volt az absztrakt festészetnek, mely ekkoriban szigorúan tiltott tevékenység volt. Tehel egy ideig maga is festett absztrakt stílusban, ráadásul részt vett az 1956-os forradalomban. Magyarországon szerettek volna élni és dolgozni, 1957-ben azonban még javában folytak a felelősségre vonások és a bebörtönzések, s Tehelt figyelmeztették, hogy valószínűleg le fogják tartóztatni, ezért jobb, ha megpróbálják elhagyni az országot.

Így hát 1957 nyarán, a szocialista országokba szóló útlevelükkel útra keltek, Lengyelország után Csehszlovákiába utaztak, s Prágában átutazási engedélyhez folyamodtak. Különös módon kaptak egy ausztriai átutazást engedélyező papírt, bár a csehszlovák hatóság azt mondta, valószínűleg ezzel nem fognak sokra menni. Egy kis határátkelőnél azért megpróbáltak átjutni Ausztriába, a határőrök valószínűleg még nem láttak illyen dokumentumot, s végül – csodával határosan – átengedték őket.

Wellisch Tehel Judit: Római szarkofág: Mantegna–Dürer-variációk II., 1972–76, olaj, vászon, 91×220,5 cm / Fotó: Kocsis László Zoltán
Új, örömökkel és nehézségekkel teli élet kezdődött számukra. 1957 őszén Judit felvételizett, és azonnal be is jutott a bécsi művészeti akadémia (Akademie der Bildenden Künste) festő szakára, ahol első évben Robin C. Andersen (1890–1969), majd másodévben Sergius Pauser (1896–1970) voltak a mesterei. Andersen Cézanne-rajongó volt, Pauser számára Matisse volt a festőzseni. Ez jó alapozás volt az útját kereső festő számára, de szándékai más irányba vezettek. Ráadásul nem akartak Ausztriában maradni, s mikor lehetőség nyílott továbblépni, Oslo felé vették az irányt. 1959-ben Judit újra sikeresen felvételizett, és két éven át az oslói képzőművészeti akadémia növendéke volt. Mestere itt Alexander Schulcz (1901–1981) norvég festőművész volt.

Közben kénytelenek voltak sokféle munkát vállalni. Nehéz évek jöttek, sokszor gyárakban dolgoztak. Judit megpróbált a festészetből megélni, portrémegbízásokat vállalt, közben kiállított Párizsban és Zürichben. Majd 1963-ban megszületett lányuk, Pauline, egy évre rá pedig fiúk, Per Jacob. Judit ekkor viszonylag jó állást kapott; a norvég műemléki hivatalba került, ahol fotóasszisztensként, retusőrként dolgozott hat éven keresztül. Bármilyenek voltak a körülmények és a viszonyok, esténként mindig festett. Aztán 1969-ben meghirdettek két tanári állást egy stavangeri iskolában, megpályázták és mindketten megkapták. 1970-ben a család Oslóból a tengerparti Stavangerbe költözött, ahol azóta is élnek. Mindketten a jó nevű Katedrális Iskolában tanítottak több mint két évtizeden keresztül; Péter művészettörténetet 1994-ig, Judit művészettörténetet és rajzot 1995-ig.

A valóságos és a művészi útkeresés párhuzamosan futott. Juditra kezdetben az absztrakt expresszionizmus tett mély benyomást, képei feszültséggel teli érzelmeket tolmácsolnak, organikus motívumai sokszor húscafatokra emlékeztetnek. Máskor egyértelműen figurális elemek, emberi végtagok vagy különböző fragmentumok jelentek meg a képein. Ez az egyensúlyozás a figurativitás és az absztrakció határán végül a hetvenes évek elején a figuratív ábrázolás felé mozdult el, emberi testrészek, anatómiai részletek foglalták el festményeit. Ez a változás valós élményből fakadt, tanulmányúton járt Rómában és Nápolyban, Michelangelo és Pompei, a római emlékek együttesen erősítették meg benne a múltidéző, konkrét citátumokkal teli képi világot. 1971-ben az egész világ Dürer születésének 500 éves évfordulóját ünnepelte, ez Juditot a művészeti korok újragondolására ösztönözte. Ekkor készült a Római szarkofág: Mantegna–Dürer-variációk (1972–76) című két nagy táblakép. A művész így emlékszik vissza egykori élményére: „1971 nyarán a Dürer-kiállításon Nürnbergben két reprodukciót vettem. Az egyik Mantegna: A tengeri istenek harca című rézkarcáról készült, a másik Dürer rajzáról, amit Mantegna rézkarcáról készített. Mantegna egy római szarkofágról kölcsönözte a témát, Dürer meg Mantegnától. Szerettem volna tovább kölcsönözni a gyűlöletnek és vak dühödt harcnak ezt az emlékezetes kifejeződését.”

yomait eltüntethetetlenül őrzik a kőemberek, néha fenyegetőek, máskor szomorúak, talán megelégelték a falakhoz kötöttséget, s odébbállnak, és akkor majd összedől minden. Ők a citátumok citátumai, akiket az antikból, a reneszánszból, a barokkból hívtak át, korok és korszakok egymásra omló rekvizitumai, akik talán hamarosan elporladnak, de pusztulásukban is erősnek és fenségesnek akarnak mutatkozni. Talán az idő bohócai, akik oda-vissza járnak a múlt és a jövő között, vagy mindez csak a múló idő jövőképe?

WELLISCH TEHEL Judit: A múló idő jövőképei
Óbudai Kulturális Központ
San Marco Galéria
2020. január 17. – február 7.