Hónap: 2020 március

Különleges fotóiállítás képei tekinthetők meg virtuálisan a Békásmegyeri Közösségi Ház aulájából. A kedves hangulatú régi fotógyűjteményt a PIM – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet Fotótárának gyűjteményéből válogatták össze, minden darabján az akkori dívák, népszerű színésznők láthatók a kor legdivatosabb eszközével, napernyővel vagy esernyővel.

Divattörténeti szempontból nem csupán az ernyők lehetnek érdekesek, hiszen az akkori divatos ruhadarabok is láthatók a képeken, de a mai kor igénye szerint már divatjamúlt ernyők igazi kuriózumoknak számítanak. Az ernyő viselésének külön etikettje volt, a szigorú szabályok nem voltak ugyan leírva, de mégis be kellett tartani őket, és bizony szájára vették azt a hölgyet, aki vétett az íratlan szabályok ellen.

A napernyő, ahogy a neve is mondja a napsütés elleni védelmet szolgálja. A kultúrtörténetből tudjuk, hogy a huszadik századig nem számított divatosnak a napsütötte bőr. A tehetősebbek tartózkodtak a napsugaraktól, és hófehér bőrükkel is hirdettek, hogy előkelő népek, nem kell dolgozniuk. Tehát a napernyő a kiváltságosok privilégiuma volt, nem viselhette mindenki.

Az ókori Egyiptomban a fáraó osztotta kiváltság volt a napernyő birtoklása – valamint az ezzel járó naptól óvott bőr. Burma uralkodója 24 darab napernyőt birtokolt, úgy is említették őt a feljegyzésekben, mint a “Huszonnégy Napernyő Ura”. A köznapi viseletben a 18. században kezdett elterjedni, a francia hölgyek kezdték népszerűsíteni a napernyőt, ami egy történelmi ténynek volt köszönhető. Bonaparte Napóleon 1797-ben megszüntette a Velencei Köztársaságot, s ezzel együtt a napernyő használatát ellesték a helyiektől, így ismerhették meg a francia hölgyek, akik divatot teremtettek belőle. A 20. század az esernyőket divatcikk helyett már használati eszközként kezelte. A húszas évek sportmániája következtében divat lett a napsütötte bőr, így a napernyők divatja végképp leáldozott. Ugyan az esernyő funkció miatt még jó ideig divatos volt az ernyő, de napjainkban a vízálló kapucnis kabátok kényelme kiszorította az esernyőket a mindennapi ruhatárból.

A kiállítás képein a 20. század elején aktuális ernyődivatot követhetjük nyomon, melyeket az akkori ízlésformáló művészek kezében kaptak lencsevégre. Fedák Sári, Honthy Hanna, Gombaszögi Frida, Turay Ida és még sok akkori divatos művésznő, vagy ahogy most neveznénk őket, influenszer fotóján követhetjük nyomon az akkori divatot.
Kellemes időutazást kívánunk a virtuális tárlathoz.

Az Óbudai Kulturális Központ Konstruktív narratívák c. kiállítása a 600 darab kortárs képzőművészeti alkotást számláló Braun gyűjteményből mutat be válogatást. A kollekció Barna Sándor mecénási tevékenységével alakult ki elsősorban a Töreki művésztelepen nyaranta dolgozó művészek munkáiból, aukciós vásárlásokból és az óbudai Symbol Galéria kiállításaiból. A gyűjteményben a mára elhunyt nagynevű alkotóktól az élő klasszikusokon át, a fiatal művészekig számos képzőművésztől találhatók művek, és a figurális irányoktól a konstruktív szemléletig terjed a skála. A “Konstruktív narratívák” című kiállítás a gyűjteményből olyan alkotásokat válogatott ki, amelyekben egyszerre érvényesül a geometrikus vagy konstruktív ihletésű hagyomány, és ugyanakkor az ezzel ellentmondani látszó narratív látásmód is.

A konstruktív kifejezés az 1910-es években megszülető konstruktivizmus szemléletéből ered, melynek legfőbb jellemzői a síkban megjelenített geometrikus, az akár végletekig leegyszerűsített, tiszta redukált formák, és a festészet ábrázolói jellegének, azaz a valóság leképzésének, a mimézisnek az elhagyása. Ez az absztrakt formanyelv – ami a művészet illusztratív jellegével is szemben állt –továbbélt a 20. során, és a magyar művészet ’60-as éveiben annak ellenére is számos követőre talált, hogy az absztrakt festészetet a tiltott kategóriába sorolta a korabeli művészetpolitika. Jelen kiállítás több neves művész munkáját hozta el az Óbudai Kulturális Központba ebből a körből.

A narratív festészet talán leginkább a középkori oltárképek és freskóciklusok bibliai történeteket elbeszélő emlékeinél születik meg a művészettörténetben, de mára természetesen nem csak olyan művek esetében használjuk a kifejezést, amelyek történetet adnak elő. Tágabb értelemben azokra az alkotásokra is, amelyekben az alkotói és a befogadói folyamatban fontos a megélt élmény, ahol az alkotó szándéka az, hogy a képen keresztül kapcsolatba lépjen a nézővel, és kifejezése juttassa, „elmesélje” benső világának, tudatának gondolatait.

Ez a kettősség látható a kiállítás meghívó-képén, Pauer Gyula Jovánom c. alkotásán is. Pauer Gyula a magyar neoavantgard egyik jelentős alakja volt, de az óbudai közönség a promenádon álló, Barna Sándor által is támogatott Puskás Ferenc szobor kapcsán is jól ismeri a nevét. A kiállításon látható akrillal készült alkotás egy valamikor a múltban összehajtogatott, szekrénybe rejtett, majd egyszer újra elővett és szétbontott lepedőre emlékeztet, amelyen örökre, kivasalhatatlanul megmaradtak a ráncok, az egykori összehajtás nyomai. A függőleges és vízszintes vonalak szigorú és egymásnak feszülő egyenessége és a vonalak mögött rejlő elvont struktúrák a síkgeometrikus festészet hagyományát, steril távolságtartását idézik, miközben a kép egyben egy hiperrealista tárgyábrázolásként is értelmezhető. Mi több, a festmény szándékosan becsapja a néző szemét – azaz az ún. trompe l’oeil műfajba tartozik -, hogy ne műalkotásnak, hanem mindössze egy lepelnek lássék. A lepel vagy a vászon motívuma ugyanakkor gazdag szimbolikával rendelkezik a művészettörténetben, a szakrális gondolatkörtől kezdve egészen a vászon mint festményhordozó gondolatáig. Ebben az értelemben a kommunista diktatúra alatt tiltott listára került művész képe egy soha meg nem festett képpé, egy üresen maradt festővászonná, egy halálra ítélt művészi gondolat lenyomatát őrző lepellé válik.

A kiállítás további alkotásairól Ébli Gábor esztéta nagyszerű tárlatvezetése és Barna Katalinnak, a gyűjtő lányának személyes beszámolója látható az Óbudai Kulturális Központ facebook és youtube oldalán:

https://hu-hu.facebook.com/obudaikulturaliskozpont/

Garami Gréta

Visszatérő vendége az Óbudai Kulturális Központnak a Pál Utcai Fiúk zenekar, mindig nagy érdeklődés övezi koncertjeiket. Sajnálatos módon a jelenleg kialakult járványügyi helyzet miatt a márciusra tervezett koncert elmaradt. Az Akusztik koncert új időpontja: 2020. október 22. 20.00. 
A márciusra megváltott jegyek természetesen érvényesek vagy visszaválthatók. Amennyiben a jegyek visszaváltása mellett dönt, kérjük szíves türelmét, a visszatérítés folyamata kicsit hosszabb időt vesz most igénybe.

Miért érdemes várni a Pál Utcai Fiúkra? Mert 1983 óta töretlen lendülettel koncerteznek, készítik az albumukat, és a régi rajongótábor gyerekei már együtt hallgatják szüleikkel az dalokat. Régi és új dalok kedvencei a fiatalabb nemzedéknek és a szülőknek egyaránt.
Legújabb, Igazán ez minden című lemezük 2019-ben jelent meg, melyről hallható lesz pár dal az Akusztik koncerten, de természetesen a főszerep a nagy PUF slágereké lesz, amiket már jó ideje fejből dúdolunk. A 90 perces, akusztikus, ülős est vendégzenészei: Szücs Krisztián Qka (fúvós hangszerek) és Dióssy Ákos (billentyű), továbbá Albert Zoltán (fúvós hangszerek).

Szeretettel várja hűséges koncertlátogatóit a zenekar miden tagja:
Leskovics Gábor, Lecsó – gitár, ének (1983), Potondi Anikó – ének (1984), Varga László – basszusgitár (2008), Molnár Balázs – gitár (1997), Farkas Zoltán – dob (1998)

Jegyeket termesztésen a koncert előtt is tudnak majd vásárolni honlapunkon – www.kulturkozpont.hu – , ha már a koncert időpontja biztossá válik, vagy személyesen a koncert előtt, az Óbudai Kulturális Központ (1032 Budapest, San Marco u. 81.) információs pultjában. Jegyár: 3900 Ft, 3500 Ft, 3200 Ft.

Hosszú évek óta működik az Óbudai Kulturális Központban az Óbudai Jutsu Kai Kan Egyesület Pospischil Tamás vezetésével. Az egyesület célja: az ősi japán tradícióknak megfelelő harcművészeti formák oktatása, ezen belül a Zen Nihon Taijutsu Do iskola követése. Minden korosztály részére megfelelő és testreszabott edzésprogrammal támogatják kerületünk egészségmegőrzési, urbanizációs ártalommegelőzési és rekreációs programjait. Egészséges önvédelmi reflexet és felelősségérzetet alakítanak ki. Lehetőséget adnak versenyzésre és harcművész, illetve sportoktatói életpálya kialakítására. Nemcsak a technikai-, küzdelmi- és általános fizikai erőnléti gyakorlatokkal foglalkoznak, hanem az egész harcművészet szerves részét képező filozófiával, a keleti kultúrával, viselkedésmóddal és életfelfogással is.

Pospischil Tamás 7.dan Nihon Ju-Jitsu, 7.dan Hakuda Jutsu Kenpo 7.dan Nihon Tai-Jitsu, 7.dan Karate-do, 5.dan Ryukyu kenpo, 5.danTuite-jutsu, 5.dan Kyusho-jitsu, 5.dan Kiai-jutsu, 3.dan Shiseikan Judo 1.dan Jukokai Ju-Jutsu, Kung-fu Sifu, 1.kyu Aikido (instruktor), sportoktatói diploma, aki a kevés közép-európai egyikeként japán császári harcművészet oktatói diplomával is rendelkezik. Majdnem 40 éve foglalkozik harcművészettel, gyermekek és felnőttek oktatásával. Pályafutása során háromszor nyert Kempo Világkupát, és négyszer győzött a Kempo Európa-kupán, számtalan világbajnokot és magyar bajnokot nevelt már ki.

A keleti életfelfogás megértése, hétköznapjainkba adaptálása segíti egy békésebb, stressz nélküli világ megteremtését. Pospischil Tamás a kulturális központban töltötte el a tanulóéveit, és az egyesület tagjainak 95%-a óbudai.

A kialakult járványügyi helyzet idején Pospischil Tamás online harcművészeti órákon várja a sport szerelmeseit március 19 és április 19 között, 16.00-kor.

Az online edzéseket a mester Facebook oldalán lehet követni:
https://www.facebook.com/pg/Home-DOJO-ZNTJD-106620710974127/events/?ref=notif