Hónap: 2024 július

Janikovszky Éva (1926-2003) írónő gyermekkorában naplót írt, melyben már tetten érhető későbbi gyermekkönyveinek hangja.] Első kötetét 1957-ben adták ki; a könyvet 32 további követte, amelyek összesen 35 nyelven jelentek meg. Témájuk a felnőtt-gyermek kapcsolat, sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival.
Hangja, ábrázolásmódja, világa összetéveszthetetlen másokéval. Írói világában fontos helyet kap az őszinteség, a barátság, a közösség, a munka, a játék. Még akkor is, ha nem gyerekeknek, hanem felnőtteknek, illetve az idősebbeknek szól. Kimeríthetetlen témája a felnőtt-gyerek kapcsolat, a mindennapi élet – sajátosan mindennapi
élményeivel és konfliktusaival. Nála a lemeznek mindig két oldala van, ezért a gyerek és a felnőtt problémáival egyaránt foglalkozik.

Biztos mindenkinek ismerős, ha a saját véleménye nagyon eltér a saját – adott esetben fél órával ezelőtti – véleményétől, csak mert közben egy másik szerepbe került, és már nem az anyukáját kell győzködnie ugyanarról, hanem a gyerekét. Nyilván néha nagyon nehéz nevetni ezeken a helyzeteken, de egy sötét nézőtéren simán lehet
úgy csinálni, mintha ez nem rólunk szólna, hanem másokról.
A fergeteges előadás gyorsan magával ragadja az embert, az elragadtatottság állapotában viszont nehéz színlelni, így a röhögés feloldja azokat a gátlásokat, amik ezekben a helyzetekben rakódnak ránk. Janikovszky Éva azonban túl jó megfigyelő, a megengedő humor nem fedi el, hogy ezek bizony mi vagyunk. Szóval ez valami felszabadító röhögés, amiből kevés van az életünkben, miközben minden más módszer hatástalannak tűnik az élet nagy kérdéseinek kezelésére.

Tollár Mónika színházrendező A lemez két oldala című könyvét – az írónő halálának 10. évfordulója alkalmából – írta át színpadra és rendezte meg képzeletszínházi előadásként, mely valójában éles tükör szavakból csiszolva.
Általa a mindennapos emberi játszmáinkra láthatunk rá szórakoztató, humoros formában – afféle nevetőizom tréningként. Az előadás magával ragadó stílusban szólítja meg a fanyar humor szerelmeseit, így remek szórakozást biztosít a nézőknek. Hiszen a legkedvesebb lemezeinknek nem csupán két oldala van, hanem végtelenül sok…
A képzeletszínházi előadás témája a LEMEZ – aminek mindig két oldala van. A remekül megírt, életszerű karakterektől hallhatunk nyaralásról, munkáról, gyereknevelésről, háztartásvezetésről, vendégeskedésről…és még sok más hasonló hétköznapi témáról. A színpadon egyszerre ismerős és mulatságos figurákat látunk; olyan embereket, akik valójában mi vagyunk s általuk szembesülhetünk azzal, hogyan vagyunk képesek ugyanazt a dolgot, helyzetet teljesen kétféle nézőpontból látni feleségként, anyaként vagy éppen férjként, főnökként!

Az előadás tűpontos ábrázolása a mindennapi harcainknak, játszmáinknak, tele iróniával, szarkazmussal, de mégsem bántó, hanem az emberit elfogadó módon, így nem is fáj magunkra ismerni. Ha nevetni lehet rajta, talán beszélgetni is el tudunk kezdeni, talán akkor a tüskék és sértettség helyett az egymás felé fordulás, a másik
megértése is menni fog. Nem csak a párkapcsolatokban, de mindenféle emberi kapcsolatunkban.

Szereplők: Horváth Lili Jászai Mari-díjas színésznő, Szamosi Zsófia Jászai Mari-díjas színésznő, Bánki
Gergely színész, Szabó Simon színész

Írta: Janikovszky Éva, az előadás szövegkönyvét írta és rendezte: Tollár Mónika
Jegyár: 5400 Ft

Időpont:
2024.10.18 19:00
Helyszín:
3K – Kaszásdűlői Kulturális Központ

A lemez két oldala

A Csillaghegyi Közösségi Házban a 2024-es tavaszi évadban a Csoóri Sándor Alap és a Kulturális és Innovációs Minisztérium támogatásával tudtuk folytatni a Hang-Fonó népdalműhelyt, Márczi Anna zenész, énekes vezetésével.

Pályázati azonosító: CSSP-ZENEOKTAT-2023-0023

Január 15. és június 10. között sikeresen lezajlott a program, melynek keretében 12 népdalműhely alkalmat tudtunk megvalósítani. A részvétel átlagosan 7-10 fő megjelenésével valósult meg. A projekt témájához, hangulatához illő helyszínen, a Csillaghegyi Közösségi Ház kézműves kisházában, működő búbos kemence mellett és régi népi használati tárgyak között „igazi fonó” hangulatban teltek az éneklések. A 12 alkalom alatt valamennyi népzenei dialektus dalkincsét érintve 20 dalt tanultunk meg. (Dunántúl, Somogy és Mezőföld; Erdély, Mezőség és Gyimes gyűjtésből) Emellett közel ugyanennyi dalt elevenítettünk fel az általánosan ismert, de már nem használt dalkincsből merítve. A dalok szövegéhez, témájához kapcsolódóan felelevenítettük az évkörhöz kapcsolódó népszokásokat, hagyományokat és a régi paraszti társadalom működéséről is esett szó. A népi gyerekdalok anyagára épülő játékos feladatok és ritmus alapú hangjátékok előzték meg a daltanulást, nemcsak bemelegítésképp, hanem készségfejlesztő célzattal is. Légzőgyakorlattal, a hangszálak bemelegítésével kezdtünk minden alkalmat és két különlegesen kedves dal sosem maradt ki a gyakorlásból – Tegnap virradóra, Kicsi csillag, ha leesik. Utóbbit Anna dobbal kísérte, amely különleges élmény volt a résztvevők számára.

A foglalkozás nemcsak a környéken lakók érdeklődését keltette fel, többen messzebbről, az agglomerációból érkeztek. Jelezték, hogy nagy öröm számukra, hogy jó hangulatban, közös énekléssel, új dalok tanulásával, képességük fejlesztésével kapcsolódhatnak egymáshoz. A népdalkör újbóli életre hívását megerősítették ezek a gondolatok.

93 éves korában meghalt Ágai Ágnes író, költő, műfordító. A Móra Kiadó egykori szerkesztője

Ágai Ágnes csaknem húsz évig volt a Móra Kiadó szerkesztője, verseit és prózáit 1957 óta publikálta.
Ágai munkáiban elsősorban a gyerek- és ifjúsági irodalomban vált ismertté, ő honosította meg itthon a svéd gyerekversek hangvételét. Legismertebb kötetei közé tartoznak A titkokat az ujjaimnak mondom el, és a Kamaszságok című művei.

Munkásságáért többször is kitüntették: 1983-ban a Móra Könyvkiadó Nívódíját, 1989-ben pedig a NEMzedék című kötetért az IBBY-díj – az Év Gyermekkönyve díjat kapta meg.

Az írónő Békásmegyeren élt, a Hímző utca 3-ban. Biztosan sokan vannak, akik szeretettel gondolnak vissza rá, mint jó szomszédra. Akik pedig nem ismerhették személyesen, munkásságán keresztül kerülhetnek hozzá közelebb.

Ágai Ágnes: Békásmegyeri elégia

A kukoricatáblák helyén
felépült egy város:
szabályos házak
beépített emberekkel.
A mindennapok gyorsjáratain
cipelik tennivalóikat,
ajtóikon téglalap alakú névtáblák,
a névtáblák persze cserélhetők.
A komplexusaik is hasonlók,
csak a lábtörlőik különböznek.
Van, aki plazmatévén nézi,
hogyan gyilkolnak Líbiában,
van, aki kábelcsatornán,
de ez a líbiainak mindegy.
És eltűntek a kukoricatáblák,
bekapta a buldózer õket,

mert ki lakhat egy csõ kukoricában?
Helyére tízemeletes házak kerültek
magasabb beosztásban,
akik ráültek a hegyek nyakára,
no dehát, ez is világjelenség.
A világ, amióta világ,
tele van jelenséggel,
eseménnyel és katasztrófával,
de toronyházaink az égre merednek,
a szép, természetes égboltra,
melyen mesterséges holdjaink keringenek.