Kedves Közönségünk!
Sorozatunkkal szeretnénk kicsit közelebb hozni Önökhoz fellépő művészeinket. Az 5 kérdés a kulisszák mögött sorozatban kedvenceink osztják meg velünk személyes élményeiket, gondolataikat, és immár személyes ismerősként köszönthessük őket a színpadon. Fogadják szeretettel válaszadónkat.
Aki válaszol: Dragomán György
Van-e valamilyen kötődése Óbudához?
Nincsen, hacsak az nem, hogy Dragomán Péter, apám unokabátyja, családunk doyenje, akit tavaly vesztettünk el, aki Lengyel Péter padtársa volt, ott nőtt fel és sokat mesélt róla, így aztán ezen a szemüvegen át olvastam annak idején a Cseréptörést.
Mi szeretett volna lenni gyerekkorában?
2 és 5 éves korom között kozmonauta. 5-11 indián törzsfőnök. 11-13 sebész és közben író. 13-15 filozófus és író. Aztán kivándoroltunk és felnőttem.
Mi foglalkoztatja mostanában a legjobban?
Az új könyvem régi mondatai.
Mi volt a legnagyobb kalandja, amire szívesen emlékszik vissza?
Író vagyok, a kitalált kalandokra szeretek legjobban visszaemlékezni. Ezekből rengeteg van, egyik nagyobb, mint a másik. Egyszer például egy titkos barlangban megtaláltam a töröktől Drégely várát védő Szondi György elveszettnek hit ikerkardjait, komoly küzdelem árán tudtam csak visszaszerezni őket a spanyol műkincstolvajok karmai közül. Majdnem film is lett belőle, de aztán mégsem, ki tudja, egyszer majd írok belőle egy ifjúsági regényt.
Mi a kedvenc étele, amit a leggyakrabban készít el?
Ez a lencseleves a Főzőskönyvből:
„Lencseleves tárkonyosan, paradicsomosan
25 dkg lencse, 2 vöröshagyma, 2 sárgarépa, 1-2 zöldzellerszár, 2-3 gerezd fokhagyma, ½ liter passzírozott paradicsom vagy 1 doboz hámozott paradicsom, kb. 20 centi kolbász, 1 evőkanál vaj vagy olaj só, kömény, bors, kakukkfű, majoránna, rozmaring, lestyán, 1 babérlevél, tárkony, 6-7 dl víz, citrom, tálaláshoz esetleg: tejföl
Nekem ez az egyik legkedvesebb gyors téli levesem, Apám tárkonyos, füstölt húsos (csülkös) fuszulykalevesének egy könnyedebb, gyorsabb változata. A szilveszteri kötelező lencsefogást is nagyon jól le lehet tudni vele. Sokkal jobban szeretem, mint a liszttel sűrített, ecettel savanyított, majoránnával fűszerezett hagyományos lencselevest, bár ahhoz is kötnek szép élmények, Frankfurtban a Suhrkamp hagyományos könyvheti mulatságát mindig azzal fejezik be, hogy éjfél után sűrű majoránnás, kolbászos lencselevest szolgálnak fel, ezzel noszogatják távozásra az úri közönséget.
Nagyon jólesett az is, de azért annyira nem, hogy aztán meg is akarjam főzni magamnak. Hiányoltam belőle a paradicsomot meg a tárkonyt, úgyhogy most főzzetek inkább ti is tárkonyos, paradicsomos lencselevest.
Szerezzetek negyed kiló lencsét, két hagymát, két répát (nekem murok), egy-két zellerszárat (vagy egy negyed zellert), pár gerezd fokhagymát, egy félliteres jóféle olasz paradicsom passatát vagy hámozottparadicsom-konzervet.
Sorakoztassátok fel ezeket a hozzávalókat a konyhapulton. Gondolkozzatok el egy kicsit azon, hogy végül is lehetne kolbász nélkül is főzni, úgy is finom lenne, aztán mégiscsak menjetek be a kamrába, hozzátok ki a kolbászt. Ha már ott vagytok, nézzétek bánatosan a polcon a befőzött paradicsomok hűlt helyét, fogadjátok meg, hogy idén nyáron
megint főztök majd be paradicsomot.
Vágjátok fel a hagymát, jó apróra. Kockázzátok fel a murkot, zúzzátok meg a fokhagymát. A zellert is vágjátok fel.
Tegyétek fel egy kis vajon vagy olajon fonnyadni a zöldségeket. Válogassátok ki a lencsét. (Tudom, ma már nem kell kiválogatni, nincsenek már benne kis kavicsok, effélék, de én egy szitában akkor is kiválogatom. Jólesik az ujjbegyeimnek, és kész.) Tegyetek egy kis köményt és borsot a zöldségekre, sózzátok meg, szórjatok rá egy kis kakukkfüvet, majoránnát, rozmaringot, lestyánt. Ezekből a fűszerekből nem kell sok, majd úgyis a tárkony lesz a lényeg, de azért nem árt, ha ott bujkálnak ezek is a háttérben a tárkonyos paradicsom savanyája mögött. Öntsetek hozzá másfél csésze vizet, forraljátok fel a legnagyobb lángon. Ha a lencse egyszer felforr, utána már kis lángon is gyorsan és könnyen puhára fő. Húzzátok le a lángot, öntsétek hozzá a passatát, aztán töltsétek félig vízzel a passatás üveget, rázzátok jól fel, gondolatban veregessétek magatokat vállon, hogy egy csepp se megy kárba, így kell ezt, aztán öntsétek ezt is a leveshez. Tegyetek bele egy babérlevelet és jó sok tárkonyt. Legjobb lenne a friss, de szerencsére a tárkony markáns íze jól bírja a szárítást. Fedjétek le, főzzétek kis lángon negyedórát. Közben vágjatok vékony szeletekre egy arasznyit a kolbászból. Persze kóstoljátok meg. Mindig ellenőrizni kell, nehogy tegnapról mára valahogy megromlott volna. Tegyétek a leveshez, főzzétek még negyedórát, amíg a lencse megpuhul.
Merjétek tányérba. Facsarjatok bele egy kis citromot, egyétek meg.
Lehet tejfölt is tenni hozzá, sőt velem az is előfordul, hogy lilahagymát vágok nagyon vékony szeletekre, és beleteszem a kész levesbe. (Ezt a fuszulykalevessel szoktuk csinálni, ettől még fuszulykalevesesebb a lencse.)
Ha sietek, kuktában főzöm, a kisebb fokozaton tíz perc kell neki, akkor viszont már az elején beleteszem a kolbászt.
(Nyáron ugyanezt a levest szeretem főzni friss zöldpaszulyból, friss tárkonnyal, friss paradicsommal, szigorúan kolbász nélkül – az túlságosan elnehezítené. Talán ezért tudok kanalazás közben olyan jól álmodozni a nyárról.)”
CSILLAGHEGYI KÖZÖSSÉGI HÁZ
Csillaghegyi szalon: Dragomán György: Adjuk meg a módját!
február 23. 18:00
