Keresés
Close this search box.

Bényi Eszter textilművész – A végtelen őrzői című kiállítás

Óbudai Kulturális Központ – 2019. december 6. – 2020. január 10.

 

Mai napig jellemző, hogy ha gobelinről beszél az ember, akkor a hallgatósága elsősorban a nagymamák nappalijában látott hímzett Krisztus- és Mária-ábrázolásokra gondol. A gobelin azonban ennél a keresztöltéses, kissé mechanikusnak is mondható, az eredeti gobelint csak utánzó egyszerű hímző technikánál jóval bonyolultabb textilfestési és textilszövési eljárás. A gobelin tehát szövött kárpit, ami a fal takarására és díszítésére szolgál. A gobelint nagyméretű szövőszéken, kézzel készítik, hosszú tervezés előzi meg, a színeket a művész maga alakítja, sokszor még a gyapjúfonalat is maga festi, amelybe gyakran aranyló fémszálakat is kever. A szövés maga több hónapon keresztül vagy akár egy éven át is tartó folyamat, a felvitt szálak sűrűségtől függően.

Bényi Eszter olyan textilművészektől tanulta a mesterséget, mint Szilvitzky Margit vagy Plesnivy Károly, de kezdetben Szeles Zsuzsa gobelinművész is nagy hatással volt rá. Munkáinak inspirációit a megélt és látott valóság élményéből meríti, de a valóság motívumait sokszor fragmentumokra bontja, széttöri, többszörösen ismétli, és egy elvontabb, összetettebb, saját teret teremtő felületként fogalmazza meg. Alkotásai iparművészeti technikával készített autonóm, képzőművészeti jellegű művek, melyekben a figurális hatások keverednek a geometriával és a textilművészet eredendően dekoratív szemléletével. Műveire a technikából is adódó festői színátmenetek és transzparenciák, azaz képi és téri áthatások jellemzők.

Az Óbudai Kulturális Központ A végtelen őrzői címmel megrendezett kiállításán 18 nagyméretű textilművét láthatjuk, elsősorban azokat, amelyek a decemberi, ádventi, szakrális gondolatkörhöz kapcsolódnak. A kiállított alkotásokban a nyugati keresztény hitvilág gondolatrendszere és a keleti vallások szakrális tartalmai és szimbólumai egymás mellé kerülnek, és a művész személyes, emlékezésből táplálkozó önkifejezésének művészi üzenetével együtt a textilek egy vallások és kultuszok felett álló, a transzcendenssel való találkozást kereső, benső meditáció eszközeivé válnak.

A kiállítás első darabja A szeretet himnuszát dolgozza fel, amely Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt leveléből származik. Ez alá közvetlenül a Tao című alkotás került. A szeretet himnusza a kereszténység talán legtöbbet idézett, és a keresztény emberi tanítás lényegét megfogalmazó szövege. A tao jel vagy kandzsi a keleti taoista filozófia és vallás lényegét megfogalmazó képi ábrázolás. A tao szűken vett értelemben az út, amin az embernek járnia kell. Tágabban értelmezve: minden teremtett létezőnek a teremtetlen teremtője, mindennek az öröktől fogva való ősoka, amelyben végül a létezés minden ellentmondása és különbsége feloldódik.

Az Imák I. címet viselő, ún. japán kívánságtáblákat megjelenítő gobelinen szintén kandzsik, japán írásjelek láthatók, melyek a keresztény fogadalmi, hálaadó vagy imádságos táblákhoz hasonlóan egy-egy rövid, pl. gyógyulásért elmondott fohászt vagy kívánságot jelentenek, és a templomok előtt vannak felakasztva.

Ehhez hasonló kompozíció az Utak c. munka, amiben a konfucianizmus szent könyveinek egyikéből, az ún. Ji csingből láthatók feliratok. A Ji csing a természeti törvények felismerésén keresztül a tao szerinti élettel való harmóniára vezeti olvasóját. Bényi Eszter filozofikus szemléletében és feldolgozásában a geometrikus szövegtáblák között egy fehéren világító latin kereszt formája is kirajzolódik.

A táji élményt feldolgozó alkotások is tele vannak keleti, szakrális utalásokkal. A Zen című munka organikusan ismétlődő alakzata a japán templomtetők finoman hajló ívét sokszorozza meg a gobelinen. Az Imazászlók a holtakért c. alkotáson szélfútta, felhőfoszlányként lebegő színes, négyszögletes kendőket látunk, amelyek a Himalája hegycsúcsain álló templomokat, monostorokat vagy sztupákat kötik össze, és a szél segítségével szétszórják a rájuk írt imákból áradó jóakaratot és a részvétet, és áldással veszik körül a környező településeket. A festett kendők erőteljes 5 színe – a kék, fehér, piros, zöld és sárga – az öt elemet jelentik, melyek egyensúlya minden harmónia alapja a japán kultúrában.

Különösen ebben a térben fontos megemlékezni a művész édesanyjáról, Supka Magdolna művészettörténészről, aki számtalan kiállítást nyitott meg az Óbudai Kulturális Központban, és a T-Art Alapítványnak is állandó tanácsadója volt. Az Üzenet c. munkát egy képeslapra írt szöveg inspirálta, melyet az épp Itáliában tanulmányúton tartózkodó fiatal Supka Magdolnának írt az édesanyja. A személyes vonatkozások mellett különleges, komikus-szomorú részlete a szövegnek, és egyben hiteles lenyomata az egész korszaknak is, a házfelügyelő ajándék utáni kívánsága Rómából.

A művész anyai nagyapja Supka Géza író és művészettörténész, aki például a máig is oly népszerű Ünnepi könyvhét kezdeményezője volt. Bényi Eszter szöveges textiljei a felmenők, a család levelezéséből ábrázolnak részleteket, a keleti kalligráfia emlékőrző, elmélyülő, az írást és a szépséget – amely szavakból maga a kalligráfia kifejezés is kialakult – egyesítő szemléletével. A kb. 50 különböző kézírás megszövése, a részletek kiemelése az eredeti szövegkörnyezetből megidézi a már nem élőket, és önálló, szimbolikus tartalmú mantra-szólamokká örökíti mondataikat. „Szánd rá magad!”, „Pihenj végre!” „Mikor jössz haza?” vagy a kedvencem: „Láttalak téged”.

A kiállításon, elkülönítve a művésznő munkáitól, a festőállványokon két olajfestmény is látható, melyek Bényi László festőművésznek, a textilművész édesapjának az alkotásai. A két festményt Bényi László születésének 110., halálának 15. évfordulója alkalmából mutatjuk be. A rendkívül gazdag faktúrájú, sűrű, vastag festékrétegben, laza és gyors mozdulatokkal felvitt, foltszerűen kezelt ecsetvonások Bényi László energikusan expresszív szemléletét villantják fel a lassú, szemlélődő befogadást igénylő meditatívabb jellegű textilmunkák között.

 

Garami Gréta

Megosztás

Facebook
Email