A festészet iránti elhivatottságom alapja: az intuíció, a belső átélés, a szuggesztív erő. Az imaginárius tér: képzelt, elképzelt kép-tér. A képzeletből felmerülő. A külvilág tapasztalatai alapján egy sajátos, fiktív világot hozok létre, mivel úgy gondolom, hogy a festészet mindenekelőtt érzés, lelki folyamat, gondolataink közvetítésének terepe. Képes egy szellemi, meditatív, ugyanakkor érzéki, festői közegbe emelni a nézőt.

Leginkább az foglalkoztat, hogy a képtér egésze miként válhat jelentéshordozó jelenlétté; miként változhat meg esztétikai érvénye két, egymással gyakran fedésben álló aspektus környezetében: a belső horizont és a csak részben látható, látszólagos, valódi horizont megjelenítésének függvényében.

Az anyag szeretete kisképzőbeli keramikus múltamból fakad. Anyagból formálódik a kép is, a faktúrában mutatkozik meg. A természet teremtő ereje és dinamikája után nyomozó gesztusok, a szimbolikus jelentést hordozó figurális elemek és egyéb attribútumok egy pasztózus, absztrahált felületen jelennek meg.

Megnyitó: december 3. csütörtök 18.30

Kiállítást megnyitja:  Sturcz János művészettörténész

Közreműködik:  Balázs Ilma (hegedű), a Bartók Béla Szakgimnázium növendéke