Szeretem a Csobánka teret, ahogy az évszakoknak tükröt tartva tudósítja az utca emberét, hogy hol tartunk a naptárban. S bár minden arcában van valami szívet melengető, mégis a téli a legkedvesebb számomra. Amikor köd szitál, csontig hatol a hideg, akkor is képes derűt és melegséget lopni a lelkekbe.
Már alig várom, hogy megjelenjenek az első homokkupacok, fóliatekercsek, mert ez azt jelenti, hogy készül a korcsolyapálya. Aztán elfoglalja méltó helyét a hatalmas fenyő, s a szemünk láttára öltözik ünneplőbe. Óvodások, kisiskolások zarándokolnak csoportokban, vagy a szülőkkel délutánonként, hogy elhelyezzék az ágakon a féltő gonddal készített díszeket, hogy a fenyőből karácsonyfa legyen. S közben esténként újabb varázslat tanúi lehetünk, amikor felszikrázik a Békásmegyeri Közösségi Házon és a tér fáin az ünnepi világítás. A gyerekek alig várják, hogy vége legyen a tanóráknak és hasíthassák a jeget. A színpompás tér pedig megtelik gyerekzsivajjal, nevetéssel, s ettől még a járókelők is könnyebbnek érzik az addig ólomnehéz táskákat a kezükben.
Az ember azt hihetné, hogy ez a csúcspont, de nem, mert még hátra van a nagy attrakció, amikor M Tóth Zsolt a szemünk láttára varázsol az élettelen jégtömbből egy éterien szép Angyalt. S ekkor valóban csoda történik, mert életkortól függetlenül mindannyian érezhetjük, miként költözteti a szívünkbe, lelkünkbe a szeretet melegét a Jégangyal.
Emlékszem az első évben még aggodva gondoltunk arra, hogy meddig díszíti majd a teret, miként bánnak majd vele az arra járók? S ekkor történt a második csoda. Mindenki közelről is megcsodálta, lefotózta, de még a meleg leheletétől is óvta, hogy minél hosszabb ideig csodálhassuk a téren.
Már áll a pálya, a srácok le is tesztelték, a fenyőből is karácsonyfa lesz lassan, s esténként fényárban úszik a tér, december 1-jén 17:30-kor pedig felbőg a fűrész, hogy megszülethessen az idei Jégangyal is, hogy vele szépség és jóság költözzön a térre.
S aztán megtelik tömény fenyőillattal a környék, ha megérkeznek az árusok, s a házban megsokasodnak a kifejezetten adventi műsorok, foglalkozások. Mi pedig természetesnek érezzük, hogy esténként arra sétálunk, munkából hazafelé lelassítjuk a lépteinket, vagy ráérősen ácsorgunk kicsit, hogy aztán ezzel a mesébe illő képpel a lelkünkben fejezhessük be a napot.
Mostantól pedig azért fohászkodunk, hogy legyen kicsit téliesebb az idő, hogy minél tovább gyönyörködhessünk benne, mert a varázslat addig tart, amíg a Jégangyal ott áll a fa alatt.
Jöjjenek el idén is, legyünk minél többen tanúi az ünnepi pillanatnak, vigyük haza magunkkal ezt a hangulatot!
Vincze Mara
