Az Óbudai Kulturális Központ Konstruktív narratívák c. kiállítása a 600 darab kortárs képzőművészeti alkotást számláló Braun gyűjteményből mutat be válogatást. A kollekció Barna Sándor mecénási tevékenységével alakult ki elsősorban a Töreki művésztelepen nyaranta dolgozó művészek munkáiból, aukciós vásárlásokból és az óbudai Symbol Galéria kiállításaiból. A gyűjteményben a mára elhunyt nagynevű alkotóktól az élő klasszikusokon át, a fiatal művészekig számos képzőművésztől találhatók művek, és a figurális irányoktól a konstruktív szemléletig terjed a skála. A “Konstruktív narratívák” című kiállítás a gyűjteményből olyan alkotásokat válogatott ki, amelyekben egyszerre érvényesül a geometrikus vagy konstruktív ihletésű hagyomány, és ugyanakkor az ezzel ellentmondani látszó narratív látásmód is.
A konstruktív kifejezés az 1910-es években megszülető konstruktivizmus szemléletéből ered, melynek legfőbb jellemzői a síkban megjelenített geometrikus, az akár végletekig leegyszerűsített, tiszta redukált formák, és a festészet ábrázolói jellegének, azaz a valóság leképzésének, a mimézisnek az elhagyása. Ez az absztrakt formanyelv – ami a művészet illusztratív jellegével is szemben állt –továbbélt a 20. során, és a magyar művészet ’60-as éveiben annak ellenére is számos követőre talált, hogy az absztrakt festészetet a tiltott kategóriába sorolta a korabeli művészetpolitika. Jelen kiállítás több neves művész munkáját hozta el az Óbudai Kulturális Központba ebből a körből.
A narratív festészet talán leginkább a középkori oltárképek és freskóciklusok bibliai történeteket elbeszélő emlékeinél születik meg a művészettörténetben, de mára természetesen nem csak olyan művek esetében használjuk a kifejezést, amelyek történetet adnak elő. Tágabb értelemben azokra az alkotásokra is, amelyekben az alkotói és a befogadói folyamatban fontos a megélt élmény, ahol az alkotó szándéka az, hogy a képen keresztül kapcsolatba lépjen a nézővel, és kifejezése juttassa, „elmesélje” benső világának, tudatának gondolatait.
Ez a kettősség látható a kiállítás meghívó-képén, Pauer Gyula Jovánom c. alkotásán is. Pauer Gyula a magyar neoavantgard egyik jelentős alakja volt, de az óbudai közönség a promenádon álló, Barna Sándor által is támogatott Puskás Ferenc szobor kapcsán is jól ismeri a nevét. A kiállításon látható akrillal készült alkotás egy valamikor a múltban összehajtogatott, szekrénybe rejtett, majd egyszer újra elővett és szétbontott lepedőre emlékeztet, amelyen örökre, kivasalhatatlanul megmaradtak a ráncok, az egykori összehajtás nyomai. A függőleges és vízszintes vonalak szigorú és egymásnak feszülő egyenessége és a vonalak mögött rejlő elvont struktúrák a síkgeometrikus festészet hagyományát, steril távolságtartását idézik, miközben a kép egyben egy hiperrealista tárgyábrázolásként is értelmezhető. Mi több, a festmény szándékosan becsapja a néző szemét – azaz az ún. trompe l’oeil műfajba tartozik -, hogy ne műalkotásnak, hanem mindössze egy lepelnek lássék. A lepel vagy a vászon motívuma ugyanakkor gazdag szimbolikával rendelkezik a művészettörténetben, a szakrális gondolatkörtől kezdve egészen a vászon mint festményhordozó gondolatáig. Ebben az értelemben a kommunista diktatúra alatt tiltott listára került művész képe egy soha meg nem festett képpé, egy üresen maradt festővászonná, egy halálra ítélt művészi gondolat lenyomatát őrző lepellé válik.
A kiállítás további alkotásairól Ébli Gábor esztéta nagyszerű tárlatvezetése és Barna Katalinnak, a gyűjtő lányának személyes beszámolója látható az Óbudai Kulturális Központ facebook és youtube oldalán:
https://hu-hu.facebook.com/obudaikulturaliskozpont/
Garami Gréta
