Koszorú – Kárpáti Tamás kiállítása
2017. december – 2018. január
Kárpáti Tamás képein raffaellói és leonardói finomságú, szfumátós, sejtelmes, különösen gyengéd plasztikájú arcok és alakok rejtőznek el az absztrakt felületekben. Ha türelemmel, alázattal és elmélyülten figyelünk, előjönnek az arcok és a tárgyak a homályos háttér alól, és csak nekünk megmutatják magukat.
Kárpáti Tamás hagyományos formátumú vászonképein nem csak a lepattogzott aranyozású, díszes, stukkómintás keretek utalnak a barokk oltárképekre, hanem a festészeti technika is, a lazúros olajfesték. A sokszor leheletnyi árnyalatbeli különbséget mutató festékrétegeket akár 8-10 rétegben hordja föl a művész egymás után. A sok réteg együttesen olyan színárnyalatokat hoz létre, melyek egyrészt a palettán kikeverhetetlenek lennének, másrészt elképesztő finom festőiséget, expresszivitást és látomásos hatást teremtenek. A felvitt foltokból kialakuló arc vagy tárgy – mely sokszor mindössze néhány tökéletesen vetett ecsetvonásból áll – elveszti az élességét, és egy fátyolszerű rétegen át látszódik, mint egy füstből, felhők mögül előtűnő és visszabújó jelenés vagy látomás.
Kárpáti Tamás festészetében az újra és újra ismétlődő, kiinduló mintakép a barokk oltárképek megkötözött kezű, felfelé tekintő, fohászra nyíló szájú, szenvedő Krisztusa. Az ember Krisztus ez, aki a halál pillanatában félelemmel teli emberként kiált fel, hogy „Uram, miért hagytál el engem!”. Kárpáti Tamás festészetében pokolian sötét, tornádóként kavargó, őrjítő, apokaliptikus felhők és füst közepéből emelkedik ki ez a feszülő mellkasú, szikár, csontos arcú figura. Nem kétséges, hogy a poklok poklát járta meg (Pokol).
A Gúzs című kép a gúzsba kötözött, kínjától szabadulni nem tudó ember drámai allegóriája. Arcán, homlokán, feje felett mégis ott az imakönyvekbe bújtatott szentképecskék feltámadásainak égi fénye, az irgalom (Irgalom). A Krisztust idéző alak görögös emberábrázoláshoz hasonló, torzószerű levágása ugyanakkor feloldja az alak kilétének konkrétságát, és a néző számára már nem is Krisztus vagy a további címekben megnevezett szent, hanem maga az ember jelenik meg, hol sötéten üvöltő fájdalmai, hol vörösen izzó szeretetének tüzében.
A keresztény ikonográfiának megfelelően fiatal lányos arccal, hosszú vörös hajjal ábrázolja Kárpáti Tamás Szent Jánost. A legfiatalabb tanítvány, Jézus kedvence, akire a kereszten rábízza anyját, olyan áhítattal és Ferenczy Madárdalának hitével és jövőbe rejtett reményeivel néz felfelé, mint egy szerelmes. Olyan elvarázsolt helyszínen, mint Gulácsy kertje, miközben a keresztet idéző motívumról vörös rózsafejek potyognak. A rózsa nagyon gyakran jelenik meg Kárpáti Tamás más műveiben. Illatával, forró vörösével, eleganciájával rokokói idillt teremt, és egyszerre adja át az ártatlanság, a szépség, az életerő és a szerelem gondolatát.
Kárpáti festészetében látszólag kevés szín jelenik meg, mégis óriási kifejezőerő és zeneiség érvényesül munkáiban. Lágy dallamok vagy egyszerre megszólaló vad magasak és drámain dörrenő mélyek kerülnek egymás mellé. Borongós, fanyar zöldjei keserű kelyhek; rózsás pirosai édes szerelmek; vulkáni, pokoli sötétjei és perzselőn felvillanó narancs foltjai savas tisztítótüzek hangulatát idézik. A kiállítóteret koszorúzó lángoló, szenvedélyes, ezer árnyalatú és rétegű vörösei pedig a tiszta szeretet fényét közvetítik.
Garami Gréta
