Filp Csaba festőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő-tanszékének vezetője, ókori gasztronómiával is foglalkozó alkotó, aki óbudai lévén az Aquincum múzeum római estjeinek szakácsaként is funkcionál időnként.
Munkáiban az élelmiszer üzletláncok mindennapokat elárasztó reklámújságainak és óriásplakátjainak ínycsiklandó, szupergusztusosra fotoshoppolt, hiperrealisztikus képei köszönnek vissza. A barokkos érzékiséggel teli reklámok ételein lágyan felcsillanó fények és színesen gömbölyödő tökéletes formák, a hibátlanul sima felületek szépsége − melyek mind a fogyasztó vizuális átverésének eszközei − Filp Csaba képein valóban festői motívumokká válnak.
Különleges csendéletein, ha lehet, még abszurdabb, még édeskésebb látványt teremt, kifigurázva az áruházak reklámfotóinak nevetségesen hazug, ugyanakkor döbbenetesen látványos képi világát. Az aprólékosan megfestett részletek, a felvillanó reflexek, a sima és rücskös textúrák váltakozó izgalma, a képtelen társítások − a romolhatatlanság felmagasztalásának ironikus átiratai.
Egy felvágott apoteózisa rokokó stukkókeretben. A kolozsvári szalonna átlényegülése. Disznótarja, vörösben sugárzó fénytől övezve. A banáncsokor misztikus kiáradása. Vagy friss húsokból összeállított valentin-napi rózsakoszorú, stílusos szívformába rendezve, falra akasztható változatban is.
Filp Csaba munkái abszurdak, viccesek és kritikusak. S eközben még ott van bennük Arcimboldo szimbolikus világa is, a holland csendéletfestészet naturalisztikus hagyománya vagy az avantgard csendéletek többnézőpontúsága és kollázs-jellegű komponálásmódja. S amellett, hogy egy sajátos szociális érzékenységű tárgyszemléletet fogalmaznak meg, nem utolsó sorban a festészet szépségéről beszélnek.
Mert képeibe lépve az ételek elveszítik eredeti mivoltukat és jelentésüket, és a munkák koloritgazdag zenei színkompozícióvá alakulnak át. A káposzta zöldje lágy színfoltokká olvad, a fertőtlenítőgél sötétlilája dühös ecsetvonássá válik, a banán sárgája sírva csorog le a vászonról, hogy egy őrült öröm- és gesztusfestészetben az érzéki kontrasztok és a világító komplementerek átvegyék felettünk a hatalmat.
Garami Gréta művészettörténész
A szöveg megjelent az Újművészet online felületén 2019. február 21-én.
